ラーツ ガーボル

...mert itt járt a gekkó (imori). Kekko: nagyon jó. Reggel 7-kor hazafelé a folyosón egy miniatűr cikázó lényt vettem észre, egy pici gekkót. Nem tudom mit keresett itt, mert a laborban kétszer láttam eddig élőlényt (rajtunk kívül, de azok is inkább robotok): ma, egy szúnyogot, meg az első napokban, mikor behoztam lefényképezni a szamurájbogarat.

Ilyen volt a kis hörrr:

És eszembe jutott Escher, de a gekkónak is:

Fodrgászhoz kellett mennem, mert pár hete kitört egy nagy darab a bal alsó négyesből. Nem volt vele semmi gond, de két napja egy hideg tofura nagyon bedurrant, aludni se tudtam, úgy fájt, szóval nem lehetett tovább halogatni, amit azért tettem, mert azt hittem, hogy egy korábban már gyökérkezelt fogam ment most mégjobban tönkre. Hayashi-sensei volt oly kedves és elkísért tolmácsolni. Kiderült, hogy nem is ez fájós fogam volt kiidegelve, így még meglepőbb, hogy semmi gond nem volt vele egész eddig. Volt egy fogröntgen, és egy kis ideiglenes tömést kaptam bele, végül fizettem ami 10% önrészt (co-payment, ugyebár), ami 790 jent tett ki. Mint a legtöbb dolog, ez se (sokkal) drágább, mint otthon.

A japán fogászat pont olyan mint otthon, illetve odahaza láttam már ennél jóval high-tech-ebb  fogászatot, és nem az osztrák határ mentén. Ami nagy különbség, hogy itt természetesen UV-fénnyel fertőtlenített papucsot kell váltani - azt a szokást egyébként szívesen meghonosítanám Magyarországon.

Ami vicces, hogy épp mielőtt elindultunk, erre a képre bukkantam nem fogászati témájú szörfölgetés közben. Köszi, jó ómen volt...

Nem, sajnos nem tudok olyasmiről beszámolni, hogy tudományos konferencián voltam. Mon-chan ellenben így harangozta be a pénteki éttermezést, és bebizonyosodott, hogy tökéletesen helyes volt a névválasztás. Nemsokára véget ér a japán kalandom, és van egy pár dolog, amit hiányolni fogok. Az olyan dolgok, amik nagyon japánok, nem szeretném meghonosítani, mert nem illenek a környezetbe. Pl jó a sushi, de tenger és megfelelő hűtőlánc híján erőltetett otthon sushiért ácsingózni nap mint nap. Viszont vannak olyan dolgok, melyek nálunk is léteznek, csak más formában, és nem lenne megerőszakolása a magyar szokásoknak a japán meghonosítása vagy alkalmazása.

Szóval Man egy yakinikube vitt el minket, a jó öreg Kokubunjiba. Ez egy barbecue-étterem, azaz angolul kb így hangzik, de kicsit több, kicsit kevesebb annál, amit ez a szó egy nyugatinak mond. Én előre untam, mert azt hittem (nem is tudom miért, azaz a barbecue szó miatt), hogy majd a szokásos medvetalpnyi sokat fogjuk falatozni. Persze hamar kiderült, hogy erről szó sincs. A japánok, ha étterembe mennek, általában nem úgy készülnek, hogy "akkor most megyünk a menő olaszba, franciába" hanem inkább "akkor most megyünk csirkét/marhát/halat/tofut enni", azaz legtöbbször étel- vagy alapanyagfajtaság szerint tematikusak, és azon belül nem két főétel van (ezt már tudjuk) hanem 12 kisebb - persze pl. a mi halászcsárdáink is nagyjából megfelelnek ennek a gondolatnak.

Szóval itt marhát és disznót lehet enni, azok minden részét. Mon - nem tudom, hogy egyéb alalmas szó híján, vagy mert poénkodott - felfedte a lényeget, ti. hogy most eszünk harántcsíkolt izmot és simaizmot is. Én profin rögtön lecsaptam, hogy most mi van a szívvel, mint a harmadik fajta izommal, de sajnos az itt nem volt kapható. A többi azért megér egy misét, tényleg felvonultatták a lehetséges izmokat, textúrákat... mindegyik fogás fejenként 3-6 darab 10-15 cm²-es szeletet jelent, amit 1-3 perc alatt lehet készre sütögetni az asztali grillezőn. Minél kevesebb procedúrán megy át az alapanyag, annál egyedibb és... eredetibb. Megjegyzem, enyhén be voltak pácolva a húsok.

- Nyelv, a szokásos kezdőétel, gondolom mert az az első izom az állatban, amivel a kaja találkozik - itt kiemelendő a tér mindhárom irányába futó (azaz nem párhuzamos) izomrostok különleges textúrája.

- Vékonybél simaizom - nem kell fujjolni, kb mint a pacal, de szerintem az utóbbi jobb, mert jobban megfő és nem olyan rágós. Az íze kellemes, főleg ha van rajta zsír (Mon kedvence).

- Disznóméhizomzat (simaizom) - itt is inkább az állag az érdekes.

- Légcsőporcok közötti simaizom (cafatok), talán a szomszédos harántcsíkolt izmokkal - vicces, a porcot persze nem lehet megenni, de meglepően gazdag ízvilágú fogáska.

A következő három egy tányéron jött, összehasonlítandó és meglependő:

- Valamilyen vállizom (limb-girdle) - hm, finom, nyugaton a legnépszerűbbek ezek a nagy cupákok, ami persze itt kis darabka. Na de ezek után:

- Bordaközti légzőizom (marhakaraj, intercostal, karibi), de nem csonttal, hanem hosszában, csont nélkül: uhhhhh, cupák színhús, viszlát!

- Rekeszizom - na ez letaglózó élmény volt. Ilyen gazdag, zamatos húsizomfajtával még az életben nem találkoztam. Otthon látott már valaki rekeszizmot a hentesnél? Vesepecsenye, jó volt veled, de... egyébként ez Nishino kedvence is - ő nem volt itt, pedig vártuk. Mon szeretné mindig elcsábítani az our directort, összébb hozva az embereket, de a délutáni éves baseballmeccs után fáradt volt a prof; megjegyzem, tényleg sokat játszott.

- Platysma (nyakbőr izma) - bár nem tudtak megerősíteni, hogy az, de a mintázatából (sok zsír, köztük izomrostnyalábok) én így azonosítottam. Itt a zsír játssza a főszerepet, jó volt.

- Bordaközti légzőizom var #2 - szintén marha, de most csonttal, a bordákra merőlegesen vágva, mint otthon - hm, ez így nem olyan jó, mint az előző verzió! Mon felhívta a figyelmet, hogy külön ki kell élvezni a periosteum (csonthártya) ízét, így kutyák módjára martuk fogainkkal azt (ők is azt rágcsálják a csonton, mint megtudtam), Xiao persze hangos cuppogások közepette. Közben megbeszéltük, hogy nem minden kínai tartományban népszerű a kutyahús, ellenben Dél-Koreában évente 3 milliót esznek meg. Északi testvérországukról nincs infó, ha eszik is, biztos hogy főleg kényszerből :( ha még van egyáltalán. Mon-chan minden állatot megeszik, ha finom, és az se befolyásolja nagyon, ha egy faj utolsó példánya pihen a tányérján. Hát igen, aki 25 l/100 km fogyasztású Toyota Suprával közlekedik... 

- Csirkezúza (simaizom?) - de nem fűve, hanem hirtelen sütve (félig). Hm, ez nem volt túl érdekes.

Ha jól emlékszem, ennyiféle izmot tanulmányoztunk.

- Nem izom, de terítéken volt még egy pár szelet nyers máj is. Semmi bajon nem lett tőle :) Nyunyás-érdekes, és haloványan májízű.

Utána jött még a hideg zöldséges-sobatésztás leves, ami otthon gyümölcslevesmentes nyári napokra szintén egy üdvözlendő dolog lenne. Jut eszembe, felidézem, hogy egyszer egy másik helyen tonhal kopoltyú-körüli izmokat ettünk, ami szintén a legjobb dolgok közé tartozik! Szóval éljenek a rejtettebb izomcsoportok, de lehetőleg ne a csirkehát, mert az már annyira kicsi, hogy az ízlelőbimbóknak fel se tűnik, hogy valami történik.

A minatűr étteremről csak annyit, hogy odahaza az ÁNTSz valószínűleg bezárná, ledózeroltatná, felgyújtaná, a tulaj kedvéért pedig lobbiznának a halálbünti visszaállításáért. A grillezés miatt vastag zsírréteg volt a plafonon, a légkondin, a "pincér" mackónadrágban volt; közben meg megjött egy újabb adag simaizom is, amit egy szintén szakadtnak kinéző öregember hozott, zacskóban, és leb.szta a pultra. Egyvalami azonban biztos: az alapanyagokat a legnagyobb gondossággal kezelik, dacára a lepukkant külsöségeknek; csak frisset adnak (viva la H. Apaka!) és a végeredmény étel szinte mindig minimum közel van a tökéleteshez. Én legalábbis nem ettem még rosszat, kivéve egy nagy hodály sushibárban, ami amúgy egy sushi-"macdonalds" lánc tagjának nézett ki. (A meki is jól jön néha, ráadásul olcsóbb mint otthon, mint Beke doktor is leírta).

Talán kellene nyitni egy japános (nem japán) éttermet otthon...

De mi van, ha meglékeli a koponyányimonyókomat? Sose lehet tudni! Inkább marad hosszú, egyelőre... mondhatni, "egy xy találkozása a japán hayományokkal" (make hay until it shines ) Nemtom, akit érint vagy érdekel ez a téma, az olvassa-e még a blogomat... a neve "A" betűvel kezdődik.
 

Click. Ez persze nem én vagyok, hanem a Slipknot énekese, Corey Taylor, vizes hajjal; de a japán fiatalok hajai jóval elképesztőbbek, mint bármi, ami otthon látható. Jövő hétvégén vadászok végre egy-két fotót Shibuyában. Bocsánat, de rég jártam arra, pedig már van jó zoomobjektívem is...
No várjunk csak: Macintosh találkozása a Spaces-szel??